A mai nappal megkezdte működését a Svetozar Miletić Alapítvány szabadkai irodája. „Az alapítvány megnyitásával sokat teszünk, nemcsak magunkért és a jövő nemzedékeiért, hanem őseinkért is” – mondta az ünnepségen Stevan Bakić, Szabadka polgármestere, majd hozzátette: „az örökség, amit az olyan híres és tanult szerbek, mint Svetozar Miletić hagytak ránk, hogy az állam és a nép egyesüljön az írástudás, a műveltség és a hazaszeretet eszméje körül, lassan újra megvalósulhat Szabadkán is”. Majd idézett Jovan Jovanović Zmaj egyik verségől és elmondta, hogy folytatódik a szerb olvasóterem hagyománya, amelyet Miletić hívei építettek Szabadkán 1862-től 1959-os beszüntetéséig.
Ezután Nemanja Starović és Srđan Graovac történészek, a Svetozar Miletić Alapítvány alapítói szóltak a jelenlévőkhöz. Az ünnepélyes eseményen részt vettek Damir Zobenica és Nemanja Zavišić, a Tartományi Képviselőház alelnökei, Nikola Banjac, a Tartományi Képviselőház titkára, Nebojša Kuzmanović, a Vajdasági Levéltár igazgatója, a városvezetés, a szerb művelődési központ és más szabadkai kulturális intézmények képviselői
Srđan Graovac az alapítvány elképzeléseit és terveit felidézve elmondta, hogy azok alapvetően nem sokat változtak ahhoz képest, amikor ugyanazokat az elképzeléseket az a férfi képviselte, akinek a nevét a szervezet viseli. „Svetozar Miletić a szerb kultúra, a szerb nemzeti identitás hagyományának megőrzéséért küzdött ezeken a területeken. Lényegében ezek azok az elképzelések, amelyekért küzdeni fogunk és harcolunk ma is, csak más körülmények között”.
Kihangsúlyozta, hogy ma egy egész társadalommal van dolgunk, amely tagadja a nemzeti hovatartozást, amely tagadja a vallást. Egy olyan társadalommal, amely saját bálványokat épít, amely saját istenségeket teremt. „Ez egy fogyasztói társadalom, amelyben a márkák fontosabbak és néha ismertebbek az emberek körében, mint egy Stevan Sinđelić és műve. Többet tudnak az Adidasról és a Nike-ról, mint Svetozar Miletićről és arról, hogy mit csinált. Ez ellen kell ma küzdenünk, és azon kell dolgoznunk, hogy megőrizzük nemzeti identitásunkat, kultúránkat, hagyományainkat, és ezzel mindannyian hozzájárulunk a szerb szellemiség megőrzéséhez”.
A végén felidézte a nagy Miletić szavait, aki szívesen mondogatta kollégáinak: „Fogjunk össze, testvéreim. Az összetartás a legfontosavóbb. Legyetek egységesek, mert ha összefogunk, nagyszerű eredmények várnak ránk, amiket el tudunk érni.”
Történelmi tény, hogy miután felismerték, hogy nemzeti mozgalmat kell szervezniük, az akkori jómódú és tekintélyes szerbek támogatták Miletić oktatását. Úgy tűnik, ez volt a vezérgondolat az újvidéki Svetozar Miletić Alapítvány és a szabadkai iroda megalakításánál is.
Ezért olyan lényegretörőek Nemanja Starovićnak, az alapítvány egyik alapítójának szavai, amelyek az alapítvány mottójává váltak: „Egy nemzet csak annyit ér, amennyit az emberi műveltség mércéje szerint felmutat”.
„Ezek azok a szavak, amelyek talán a legjobban leírják, mi az, ami alapítványunk küldetését jelképezi.” A küldetés minden bizonnyal a kultúra előmozdítása, az oktatás, a műveltség, a tudás előmozdítása, mindaz, amire mindig szükségünk van, de úgy gondolom, hogy ebben az időben, amelyben élünk, talán jobban, mint valaha, a kultúra jelenti a nemzetet alkotó legmélyebb alapot, ami egy nemzetet életképessé és erőssé tesz egy hosszú történelmi korszakban, a jólképzettség pedig, a jelentős szellemi tőkét jelentő tapasztalattal a legértékesebb kincs, amit egy ember élete során megszerezhet és birtokolhat.
