Stevan Bakić, Szabadka polgármestere emlékére tegnap gyászülést tartottak a Városháza dísztermében. Az ülést követően a sétaerdei ortodox temetőben kísérték őt végső útjára a családtagjai, az egyházi méltóságok, a tisztségviselők, a munkatársak, a barátok és Szabadka számos lakosa. Bakić távozása űrt hagy mindazok életében, akik szerették és ismerték őt, akárcsak abban a közösségben, melynek elhivatott munkájával éveit szentelte. Olyan emberként él tovább bennünk, aki szerette embertársait, Szabadkát és Szerbiát is.

A zsúfolásig megtelt díszteremben tartott megemlékezés egyperces néma csenddel vette kezdetét. Ezt követően Stevan Bakić életét, munkásságát, illetve a város és az ország politikai-társadalmi életében hagyott a kitörölhetetlen nyomát méltatta Srđan Samardžić, a munkatársak és a Közigazgatási Hivatal nevében, Jasmina Stevanović, a Haladó Párt szabadkai szervezetének képviseletében, illetve Miloš Vučević, a Szerb Haladó Párt elnöke.

Srđan Samardžić kiemelte Bakić azon meggyőződését, hogy a polgármesteri tisztség nem csupán a Városházán viselt felelősséggel jár, de azzal a kötelességgel is, hogy az emberek között is jelen legyen.

„Stevan egy olyan ember volt, aki hitte, hogy a polgármesteri tisztség nem csupán a Városháza falai között viselt felelősséggel jár, hanem azzal a kötelességgel is, hogy a hétköznapi emberek között legyen, meghallgassa véleményüket, megértse aggodalmaikat, és megoldást találjon problémáikra. Elkötelezett volt a munkája iránt. Mindig jelen volt és tisztában volt azzal, hogy egy város nemcsak az intézményekből és a projektekből áll, hanem annak kultúrájából, hagyományaiból, egyesületeiből, szokásaiból, valamint az őt lakó emberekből, akik munkájukkal nap mint nap hozzájárulnak a város életéhez” – mondta Samardžić.

Bakić hazája iránt érzett mély elhivatottságát és őszinte szeretetét is méltatta, illetve hogy országáról mindig nagy tisztelettel beszélt. Samardžić szerint Bakić szemében Szabadka és Szerbia olyan értékekkel bírtak, amelyek természetes módon és elválaszthatatlanul fonódtak össze.

„Őszintén és mélyen szerette hazáját. Amikor róla beszélt, gyakran illette e szavakkal: Szerbia, a mi anyaföldünk. Drága Baki, munkád Szabadka történetének részévé lett – azé a városé, amelynek sok évet szenteltél az életedből. Ma szomorúsággal adózunk emlékednek, de egyben tiszteletteli, mély főhajtással állunk életutad, elhivatottságod, valamint szeretet előtt, amelyet az emberek, Szabadka és Szerbia iránt tápláltál. Emléked legyen örök! Köszönjük!” – mondta Srđan Samardžić.

Jasmina Stevanović elmondta, hogy Bakić nem tudott hallgatni, ha ki kellett állni az igazságért. Mindig teljes szívvel harcolt.

„Stevan Bakić a nyilvánosság előtt olyan ember volt, aki nem tudott hallgatni, ha ki kellett állni az igazságért. Éles szavai gyakran kardként hatottak. Ezek a szavak nemcsak hazaszeretetéről árulkodtak, hanem a Szerbia iránti mély elkötelezettségének tanúbizonyságai is voltak, amelyet pártbéli munkáján keresztül szinte katonás fegyelemmel szolgált. Semmiben sem volt visszafogott. Számára semmi sem volt közömbös. És semmi sem csinált félgőzzel. Mindig hangosan küzdött. Kivéve a kíméletlen betegséget, amellyel csendben, férfiasan harcolt, nem kérve sajnálatot, nem keresve szánalmat” – hangsúlyozta Jasmina Stevanović.

Külön kiemelte megingathatatlan erejét és méltóságát, amellyel a nehéz pillanatokban, betegségével vívott küzdelme során helytállt. Kihangsúlyozta, hogy megromlott egészségi állapota ellenére mindvégig dolgozott, és az utolsó pillanatig küzdött a városért. Rámutatott, hogy csak a családja és a legközelebbi munkatársai tudták, milyen poklot kellett kiállnia, amikor a súlyos kezeléseket követve is bejött dolgozni.

„A betegség poklát méltósággal viselted, nem veszítve el a mosolyodat még akkor sem, amikor tested megálljt parancsolt. Megmagyarázhatatlan erő volt benned. Dac, amely még akkor is hajtott, amikor a körülmények azt diktálták, hogy nincs tovább. Ma nem egy olyan embertől búcsúzunk, aki tökéletes volt, hanem egy olyan embertől, aki valódi volt – a maga erényeivel, temperamentumával, küzdelmeivel és csupa szív természetével” – mondta Jasmina Stevanović.

Hozzátette, hogy Stevan Bakić távozása kitörölhetetlen nyomot hagy maga után, harcostársait pedig arra kötelezi, hogy folytassák a közösen megkezdett küzdelmeket. Megfogadta, hogy a győzelmet, amellyel még adósai maradtak, posztumusz ajánlják fel neki a legszebb búcsúztatóként.

„Az életnek van kezdete és van vége, de amit az ember másoknak ad, az nem enyészik el. Megmaradnak a tettek, megmaradnak az emlékek, megmaradnak a kimondott szavak és a küzdelmek, amelyeket együtt vívtunk. Köszönjük, hogy hittél bennünk, köszönjük, hogy velünk harcoltál, köszönjük, hogy szeretted a pártodat és a hazádat! Adjon neked az Úr örök békét és fogadjon be a Mennyek Országába!” – mondta Jasmina Stevanović.

Miloš Vučević kiemelte, hogy Bakić hihetetlen erejű, nyughatatlan lelkű ember volt – az emberi tartás és a bátorság példaképe.

„Egy olyan embert veszítettünk el, aki a hátán vitte az országot és ezt az északi várost is – egy hihetetlen erejű, nyughatatlan lelkű, mégis örök optimizmust sugárzó ember. Valószínűleg egyike volt a régi vágású, becsületes, bátor és megingathatatlan tartású emberek utolsó nemzedékének. Nagy hazafi volt, aki értette Szabadka sokszínűségét, és az itt együtt élő nemzetiségek – a szerb, a magyar, a horvát és a bunyevác közösség – megbonthatatlan közösségét” – hangsúlyozta Vučević.

Beszédében külön kiemelte Bakić bátorságát, derűjét és önzetlenségét, amelyről még a kórházban töltött napok és a nehéz kezelések során is tanúbizonyságot tett. Rámutatott, hogy Bakić az utolsó napig méltósággal hordozta keresztjét, megmutatva páratlan emberi nagyságát, valamint a nép és az állam iránti elkötelezettségét.

„Az utolsó pillanatig hallgatott a küzdelméről és a nehézségeiről. Keresztjét tisztességgel hordozta, méltó volt hozzá, és megmutatta igazi emberi nagyságát. Hiszem, hogy Stevan Bakić Pavle pátriárka tanítása szerint élt: úgy kell élnünk, hogy amikor elmegyünk, mi mosolyogjunk, s mindenki más sirasson bennünket. Adjon neki az Úristen menybéli nyugodalmat, s legyen örök az ő emléke!” – mondta Miloš Vučević.

A polgármester utolsó útja a sétaerdei ortodox temetőbe a méltóságteljes csend és a mély kegyelet jegyében telt. A gyászszertartást a Szerb Pravoszláv Egyház lelkészei végezték. Szabadka polgárai és a magas rangú küldöttség koszorúkat és a virágokat helyezett el a végső nyughelyen, így róva le kegyeletüket a várost 2020 óta vezető polgármester előtt.

Stevan Bakić polgármester október 10-én, hosszas, súlyos betegség után, életének 59. évében hunyt el.