A Zentai úti temető 44-es parcelláján található Vergődő madár emlékműnél ökomenikus istentiszteletet és ünnepélyesen megemlékezést tartottak az 1944-es és 1945-ös áldozatok tiszteletére. Gyivánovity Dániel, Szabadka Város Képviselő-testületének elnöke beszédében úgy fogalmazott, hogy ma azok előtt hajtunk fejet, akik az 1944-45-ös megtorlások során vesztették életüket, azok az emberek előtt, akiket megfosztottak életüktől és sokszor még emléküket is ki akarták törölni.
„Családok igen, de válaszok nem maradtak utánuk. Igazságtétel nem történt, és sok esetben még a méltó gyász lehetőségét is megtagadták a hozzátartozóktól. Az idő múlása magától nem gyógyítja be ezeket a sebeket és a hallgatás sem enyhíti a fájdalmat. Szembe kellett nézni a múlttal. Őszinteségre volt szükség, és arra, hogy végre kimondjuk: ami történt, igazságtalan és elfogadhatatlan” – hangsúlyozta Gyivánovity.
Ebbe a falba van belevésve dédapámnak, Nemes Oszkárnak a neve is.
„Éppen ezért pontosan értem, hogy a történelem nem valami távoli, csupán a könyvekben fellelhető dolog. A történelmet a családok, az emberi sorsok és a személyes tragédiák összessége alkotja. Ez az, amit ma közös múltnak nevezünk” – mondta Gyivánovity.
Emlékeztetett bennünket arra, hogy a történelmi megbékéléshez vezető út hosszú és nehéz volt. Sokáig szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy a magyar és a szerb közösség együtt emlékezzen ezekre az eseményekre, kölcsönös tisztelettel és egymás szenvedésének elismerésével.
„Dolgoztunk érte. Sokan, sokat. A történelmi kutatások, a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság munkája, a szerb parlament határozata, a kollektív bűnösség elvének jogi felszámolása, valamint a két ország vezetőinek közös megemlékezései mind azt igazolták, hogy a múlt feltárása és a kölcsönös tisztelet nem lehetetlen feladat. Ehhez közösségi összefogásra és kitartásra volt szükség, meg persze vezetőink eltökéltségére” – emelte ki Gyivánovity.
Közös sikerünk – emelte ki – abban is megnyilvánul, hogy az igazság nem lehet nemzeti hovatartozás kérdése, és az ártatlan áldozatok közt sem lehet különbség.
„Ezért is természetes számunkra, hogy a saját áldozataink mellett az 1942-es délvidéki vérengzések ártatlan magyar és szerb áldozatai előtt is tisztelettel adózunk. A fájdalom nem mérhető, és az áldozatokat sem lehet egymással szembeállítani. A kegyetlenség elfogadhatatlan, és semmilyen körülmények között sem igazolható. Az emberi méltóság pedig nem függ a nemzeti hovatartozástól, vagy az egyéni meggyőződéstől” – húzta alá Gyivánovity.
Éppen ezért – emelte ki – különösen fontos, hogy közös történelmi tragédiáinkról felelősségteljesen beszéljünk.
„Nem engedhetjük meg, hogy a múlt fájdalma újabb ellentéteket szüljön, vagy hogy az áldozatok emléke politikai leszámolások eszközévé váljon. És azt sem engedhetjük meg, hogy a mindennapi politikai viták elmélyítsék a régi sebeket. A történelem tanulságait meg kell értenünk, nem pedig újabb megosztottság elmélyítésére fordítanunk” – hangsúlyozta Gyivánovity.
A mai világ eseményei nap mint nap arra emlékeztetnek bennünket, hogy a béke és a biztonság nem magától értetődő dolog – mondta, hozzátéve, hogy a háborúk, a válságok, a természeti csapások és a társadalmi feszültségek mind azt mutatják, milyen könnyen válhat bizonytalanná az, amit tegnap még természetesnek hittünk.
„Ilyen körülmények között különösen fontos, hogy milyen kapcsolatokat építünk, milyen példát mutatunk, és milyen értékeket adunk át a jövő nemzedékeknek. Nem az a feladatunk, hogy elfelejtsük a múltat. Ellenkezőleg: úgy kell megőriznünk az emlékét, hogy az ne gyűlöletet szüljön, hanem emberséget. Úgy kell átadnunk a történteket, hogy gyermekeink ne félelemmel, előítéletekkel és kölcsönös vádaskodással tekintsenek közös történelmünkre” – üzente Gyivánovity.
Elmondta, hogy a megbékélés nem egyenlő a feledéssel, a megbocsátás pedig nem kisebbíti a történteket.
„A megbékélés annyit tesz, hogy tovább tudunk lépni, felelősséget tudunk vállalni azért, hogy a hasonló tragédiák soha többé ne ismétlődjenek meg. Ma az ártatlan áldozatok emléke előtt hajtunk fejet. Ugyanakkor a jövőbe vetett hitünket is erősítjük: egy olyan jövőét, amelyben a különböző nemzetiségű emberek békében, biztonságban és kölcsönös tiszteletben élhetnek egymás mellett. Ez a legméltóbb módja annak, hogy megőrizzük azok emlékét, akiktől az életet elvették. Köszönöm, hogy ma együtt emlékezhetünk” – zárta gondolatait Gyivánovity.
A Vergődő madár emlékműnél Szabadka Város Képviselő-testülete nevében annak elnöke, Gyivánovity Dániel helyezte el a kegyelet virágait, míg a Vajdasági Magyar Szövetség nevében annak elnöke, dr. Pásztor Bálint, a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza nevében pedig annak elnöke, Juhász Bálint koszorúzott.
Koszorúkkal adóztak még a Tartományi Kormány, Magyarország Konzulátusa, Horvátország Konzulátusa, valamint a Magyar Nemzeti Tanács, a Német Népi Szövetség, a Vajdasági Magyar Szövetség Szabadkai Városi Szervezete, illetve a Szabadkai Zsidó Hitközség képviselői.
A bajmoki Akácfa Emléktemetőben is tisztelegtek az 1944. november 2-án kivégzett ártatlan áldozatok előtt, továbbá a csantavéri Nagytemetőben is megemlékeztek az elhurcoltakról.
Az ártatlan áldozatok 1944–1945-ös kivégzésének 81. évfordulója alkalmából ma szentmisét tartottak a Zentai úti Szent György-templomban.
