Az egykori gettó helyén, a Zsidó áldozatok terén álló emlékmű, valamint a zsinagóga udvarában a holokauszt áldozatainak emelt emlékmű megkoszorúzásával, és a zsinagógában tartott megemlékezéssel adóztak annak a mintegy négyezer szabadkai zsidónak az emléke előtt, akiket 82 évvel ezelőtt deportáltak a bácsalmási gyűjtőtáborba, majd onnét Auschwitzba és Euróba többi haláltáborába szállítottak tovább. Stevan Bakić nevében, Srđan Samardžić polgármesteri tanácsos koszorúzta meg a holokauszt áldozatainak a zsinagóga udvarában emelt emlékművét. Gyivánovity Dániel, Szabadka Város Képviselő-testületének elnöke is elhelyezte a kegyelet virágait az emlékműnél.
A zsinagógában jelenlévőkhöz fordulva Srđan Samardžić elmondta, hogy ma a holokausztban, az emberiség történelmének egyik legszörnyűbb bűntettében életüket vesztett ártatlan emberekre emlékezünk.
„Azokra a férfiakra, nőkre és gyermekekre emlékezünk, akiktől pusztán azért vették el az élethez való jogot, mert zsidók voltak, de azokra is, akik a náci gyűlölet-ideológiájának áldozataivá váltak. Az ő szenvedésük emléke előtt adózva nemcsak a múltról beszélünk. Beszélünk az emberről, a jóról és a rosszról, az emberi kegyetlenség határairól, egy egész nép föld színéről való eltörlésének kísérletéről, de az emlékezés erejéről is, amely kötelez bennünket, hogy méltók maradjunk azokhoz, akik már nincsenek közöttünk” – mondta Samardžić.
Kiemelte, hogy ma, amikor a holokauszt áldozataira emlékezünk, nemcsak az emléküket őrizzük, hanem az igazságot is, ami pedig a legfőbb fegyverünk a feledés ellen. Minden alkalommal ugyanis, amikor felidézzük az ártatlan áldozatokat, arról teszünk tanúbizonyságot, hogy szenvedésük nem volt hiábavaló, és hogy a nevük tovább él az emlékezetünkben.
„Kötelességünk megőrizni a holokauszt áldozatainak emlékét, és továbbadni az igazságot a jövő nemzedékeinek. Nem azért emlékezünk, hogy csupán a múltat idézzük, hanem hogy az intő jelként szolgáljon a jövőnek. Arra tanít bennünket, hogy egyetlen nép, egyetlen ember sem üldözhető a neve, vallása, származása vagy identitása miatt” – hangsúlyozta többek között Srđan Samardžić.
Gyivánovity Dániel elmondta, hogy ma azon zsidó polgártársaink előtt tisztelgünk, akiket megaláztak, kirekesztettek a társadalomból, üldöztek, majd végül megfosztottak az életüktől. Hozzátette, hogy ők is szabadkaiak voltak, a szomszédaink, a polgártársaink, a közösségünk tagjai, akiknek a hiányát mind a mai napig érezzük.
„Amellett, hogy őrizzük az emléküket, kötelességünk gondot viselni mindazon értékekre is, amelyeket munkájukkal, tudásukkal és tehetségükkel szőttek bele városunk fejlődésébe. Szabadka mindig is a különböző népek, kultúrák és vallások találkozóhelye volt. Városunk egyik legnagyobb ereje és értéke éppen ebben a sokszínűségben és a kölcsönös tiszteletben rejlik. Tisztségviselőként, de magánemberként is azon dolgozom, hogy ezek az értékek a jövőben is közösségünk életének szerves és meghatározó részei maradjanak. Hiszem, hogy minden olyan vívmány és alkotás, amely túléli a saját korát, függetlenül attól, hogy ki hozta létre, egy olyan közös örökségnek a része, melyet kötelességünk megóvni” – mutatott rá Gyivánovity.
Kihangsúlyozta, hogy az elszenvedett veszteségeket nem lehet pótolni, és a történteket sem lehet megváltoztatni vagy eltörölni, de emlékezhetünk, leróhatjuk kegyeletünket, és gondot viselhetünk a ránk bízott hagyatékra.
„Mindaddig, amíg őrizzük ezeket az értékeket, és ébren tartjuk az áldozatok emlékét a jövő nemzedékeiben, ők tovább élnek majd – örök figyelmeztetésként, de egyúttal identitásunk részeként is” – zárta gondolatait Gyivánovity Dániel.
Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke szerint a maihoz hasonló megemlékezések rendkívül fontosak.
„Hogy miért? Azért, mert a viselkedésmódnak, valamint az etikai és erkölcsi normáknak minden időben és minden helyen jelen kell lenniük. Amiről most beszélünk, illetve ami 1944-ben történtek, az éppen az erkölcs, a normák, a tisztességes viselkedés és a másik iránti felelősségérzet hiányának a következménye” – mutatott rá Szabados.
Az egykori gettó helyén, a Zsidó áldozatok terén felállított emlékműnél a szabadkai önkormányzat nevében Ilija Maravić, a városi tanács tagja helyezte el a kegyelet koszorúját.
